» HÍREINK »
Sokan gondolják a mai napig is, hogy a pedagógusoknak csak a pihenésről szól a nyári szünet. A hitoktatók döntő többsége nyaranta hittantáborokat vezet, közösségi programokon, továbbképzéseken és lelkigyakorlaton vesz részt. Akadnak bőven olyanok is köztük, akik az éves rendes szabadságuk idején is az Isten országáért fáradoznak.
A 2018. nyarán négy tematikus továbbképzést és egy 3 napos lelkigyakorlatot szerveztünk meg püspök atya támogatásával. Összesen közel 150 hitoktató vett részt. Volt, aki 2, 3 képzésre is jelentkezett.
Nem sokkal a tanév zárását követően szerveztük meg a „Játékok a hittanórán” elnevezésű 3 napos konzultatív jellegű továbbképzést. Sorra vettük a hittanórákon játszható „hagyományos” játékokat, de szó esett a korszerű informatikai megoldásokra építő és a fiatalok számára vonzó internetes játékok ismertetésére is. A hitoktatóknak készülniük kellett a tanfolyamra és be kellett mutatniuk az általuk sikerrel alkalmazott módszerek közül néhányat. A tapasztalatokon alapuló tudásmegosztás az egyik legnagyobb erőssége a hitoktatásunknak.
Július közepén került sor a „Padlóképek a hittanórán” szintén három napos tréningre, amelyet Sípos Edit a Pécsi Hittudományi Egyetem tanára tartott a KET pedagógia rejtelmeiről. Ez egy olyan óravezetési technológia, ahol a tanítványok saját tapasztalataikra alapozva nem csak szóban, hanem kreatív ábrázolással mutatják be belső világukat, viszonyulásukat egy adott témához. Apró kövek, gombok, pálcikák, textíliák, termések, színes kartonok segítségével jelenítenek meg különböző ábrákat a kör közepén. A pedagógus, csak a kérdéseivel irányít és sohasem minősíti a műveket. A technológia lényege, hogy a tanulók személyes kapcsolatba kerülnek mindenek előtt saját magukkal, majd a társaikkal és ezeken keresztül formálódik, az adott hitoktatási témáról a fogalmuk. Nem annyira a tárgyi ismeretekre koncentrál a módszer, hanem sokkal inkább az empátia, a másik értékeinek felismertetése, kerül a központba. A tárgyi ismeretek iránti igény születik meg, ami jóval mélyebb és tartósabb tudást eredményez, hiszen a tanuló belső motivációjára épít.
Július utolsó napjaiban Kercza Asztrik ferences atya lelkigyakorlata erősítette a hitoktatókat, akik közül közel nyolcvanan vettek részt a lélekerősítő 3 napon. Asztrik atya nem csak szerzetes, de mentálhigiénés szakember is és kiváló zenész. A lelkigyakorlata túl a hitben való elmélyülésen, a pedagógusi munka tekintetében is új ismeretekkel és módszerekkel ajándékozta meg a résztvevőket. Különlegesen nagy élmény volt, hogy a szünetekben odaült a zongorához, vagy elővett egy furulyát, vagy trombitát és fennkölt dallamokkal ajándékozta meg a hallgatóit.
Augusztusban Máriabesnyőn volt egy 3 napos továbbképzés, amely elsősorban a sajátos nevelési igényű (SNI-s) gyerekekkel való foglalkozást helyezte fókuszba. Sajnos napjainkban egyre több a magatartászavaros gyerek. A diszlexia és a diszkalkulia is egyre gyakoribb. Sokszor felsőben is szembesülünk a funkcionális analfabetizmus tüneteivel. A legszomorúbb az a jelenség, hogy úgy tűnik egyes esetekben a szülő hiátusai, a gyermeknevelésben ezeken a diagnózisokon keresztül nyernek magyarázatot. Belegondolni is rossz, hogy ez valahol azt jelenti, hogy a szülő azonosítja a gyermekét egy mentális betegséggel és másokra bízza a gyermekével való kapcsolat hiányosságaiból előálló problémák megoldását. Sokszor akár csodának is lehet mondani, hogy a pedagógus felől a gyerekre irányuló szeretet milyen drámai javulást tud eredményezni.
A nyári továbbképzések sorát Balogh László atya „Kapcsolataim” elnevezésű személyiség-fejlesztő 3 napos tréningje zárta. Kapcsolatom, magammal, kapcsolatom a társaimmal és kapcsolatom az Istennel. A szerepjátékokkal és helyzetgyakorlatokkal támogatott képzés valamint Laci atya felkészültsége és a kiváló környezet igazi felüdülés volt a résztvevőknek és feledhetetlenné tette ezt az alkalmat.
Az iskolai hitoktatásról sokan sokfélét gondolnak. Azért, hogy a hittan a tantárgyak között elfoglalja az őt megillető helyet elsősorban hitoktatóink és papjaink tehetnek a legtöbbet. Ez egy integráló tantárgy. Az európai kultúra nem érthető a kereszténység ismerete nélkül. A zene a képzőművészet, az irodalom és a történelem önálló szigetként is ábrázolhatók az oktatási térképeinken, míg a hitoktatás valódi tartalma elsősorban a teremtettségünkből fakadó megismerési vágyon alapszik. Mindenki szeretné tudni, hogy honnan jött és hová tart. Valójában a hitet nem lehet tanítani. Vallásismeretet igen, de hitet nem. A hit ismereteinek elsajátítását pedig ebben az esetben nem az elvárásokkal és a tantárgyi előmenetellel kapcsolatos minősítésekkel kell elérnünk, hanem az őszinte, minden mesterkedéstől mentes, valódi istenkapcsolatban élő pedagógus jelenlétével az órákon. Az istengyermekségünkből adódó belső vágyakozásra kell építenünk, amely elsősorban a szeretetkapcsolatainkon és a cselekedeteinken keresztül motivál a megismerésre. Át kell éreznünk annak a felelősségét, hogy az általános iskolai korosztály életének abban a szakaszában van, amikor kialakulnak a minket körülvevő világ értékeihez való viszonyulásaik. Ha most hamis istenképpel, érdektelen „ezt is meg kell tanulni” típusú ismeretekkel, közönnyel, vagy nem hiteles hitoktatóval találkoznak, az hosszú időre meghatározhatja a szerető Mennyei Atyánk hívó szavára való nyitottságukat.
Váci Egyházmegye
2024. április 30. kedd
Katalin és Kitti
Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen!...