» HÍREINK »
Pontosan huszonöt esztendő múlott el azóta, hogy a rendszerváltozást követően, nem sokkal az országos újjáalakulás után, megkezdte munkáját a Karitász aszódi helyi szervezete. Az újrakezdést egy máriabesnyői tanfolyammal segítette a Váci Egyházmegye, hiszen, ahogy mondani szokás: minden kezdet nehéz! Újra kellett tanulni nekünk, keresztényeknek is a társadalmi segítségnyújtás szabályait. A privatizáció évei sokak számára nem várt nehézségeket hoztak, sok lett a munkanélküli, reményvesztett, elesett ember.
Hozzájuk kellett eljutni és oly módon segíteni, hogy emberségükben ne sértsük őket. Mi tagadás, embert próbáló feladat, nap mint nap új kihívást jelent számunkra.
Ennek a karitatív kezdésnek, újragondolásnak volt részese, helyi irányítója Tolmácsi Miklósné, Ilona testvérünk, aki haláláig vezette az aszódi csoportot.
E sorok írója 2009 januárjában kapta feladatul az Egyházközségi Tanácstól és Dr. Sánta János akkori plébános úrtól a csoport vezetését.
A társadalom peremére szorulóknak segíteni csak akkor lehet igazán, ha kellő helyismerettel rendelkezik szervezetünk, mert a szükséget szenvedők általában szégyenlik szorult helyzetüket. Tehát, a kellő empátia egyik alappillére a munkánknak, hiszen idősek és fiatalok, középkorúak és nagycsaládosok egyaránt vannak gondozottjaink, pártfogoltjaink között.
Új eleme a segítségnyújtásnak, hogy partnereket kerestünk és találtunk a munkához, hiszen a védőnők, családsegítők, óvónők és pedagógusok nyitottak voltak a megkeresésünkre és így olyanok is látókörünkbe kerültek, akikről korábban nem volt tudomásunk.
Mindehhez társul az Egyházmegyei Karitász hathatós támogatása, amelynek igazgatója Fieszl András is megtisztelte jelenlétével a rendezvényünket.
Az aszódi karitász életében sok minden változott az elmúlt huszonöt év alatt, de egy valami nem: a segíteni akarás! Az állandóságot, jobban mondva a folyamatosságot három alapító tag áldozatos munkája (is) jelenti a 11 fős csoportban: Frajna Miklósné, Détári Péterné és Dr. Kolesza Jánosné a kezdetektől napjainkig rendszeresen részt vesznek a feladatok ellátásban. Elsősorban az ő áldozatos munkájukat állítottuk kis ünnepségünk középpontjába – az elismerő okleveleket Dr. Beer Miklós püspök atya adta át, aki püspöki szentmisét is celebrált – mert úgy gondoljuk, hogy példaértékű az, amit és ahogyan tettek az elmúlt negyedszázad alatt. Az ünnepelteknek további jó egészséget kívánunk és istentől áldott Karácsonyt a keresztény testvéreinknek.
Klamár Klára csoportvezető
Váci Egyházmegye
2024. május 3. péntek
Irma és Tímea
Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és...