A váci Palotakert boldog forgatagában az elmélyülten kirakósozó, önfeledten szaladgáló, ugrálóvárban kacagó gyerekek, mosolyogva beszélgető anyukák, komolykodó apák, a Kolompos együttes énekébe kapcsolódó közönség láttán erős a bizonyosság, hogy „átment” a KATTÁRS, a Családok és Közösség Fesztiváljának üzenete.

Marton Zsolt házigazda püspök és Tóth András görögkatolikus pap, a Váci Egyházmegye spirituálisa egyik beszélgetésből a másikba bocsátkozik, nem könnyű interjúra elkapni őket. De mésis sikerül, és a megvalósulás örömében a rendezvény céljairól beszélgetünk. Marton Zsolt hangsúlyozza: „több akartunk lenni, mint egy katolikus belső rendezvény, ahol örülünk, hogy együtt vagyunk a mieinkkel. Megnyitottuk a kapukat, hogy aki nem ismeri, távol van, idegenkedik az Egyháztól tudjon közelről látni minket. Ezért a sokféleség – magyarázza. – Ha egy érdeklődő, kereső ember felfedezi, hogy az evangélium hirdetésén túl hivatásunk a karitatív tevékenységekben is az emberek segítségére lenni. Van feladatunk, üzenetünk.

Minden, amit teszünk, az emberről szól, és az emberért van. Ha látják, hogy nem zárt intézet vagyunk, hanem tolakodás nélkül kovász szeretnénk lenni a társadalomban, ha választ adunk a kérdéseikre, és a válaszunk hiteles, vagy akár azt is kimondjuk, hogy éppen most nincs válaszunk, de velük együtt érzünk, gondolkodunk és szeretjük őket, ha ezt megérzik, akkor már jó úton vagyunk.”

Tóth András a KATTÁRS, a Családok és Közösségek Fesztiválja nyitottságát, egymással összekapcsoló erejét méltatja. „Nagyon örülök, hogy ennyi pap, ennyi diakónus itt van, együtt van. Az egyházmegyében azon dolgozunk közösen, egymás mellé állva, őket is összekapcsolva, hogy ezt a nyitott lelkiséget, szellemet, kapcsolódást erősítsük, építsük. Mert nagyon leterheltek a papjaink, egyre több a feladat és a társadalmi nyomás rajtuk. Ezért nagyon fontos, hogy ők egymással mint testvérek jól kapcsolódjanak, és atyai, nyitott módon legyenek jelen egy olyan rendezvényen, ahol kicsi gyerektől az idősig mindenki megfordul, és ami részben egyházi és imádságos, másrészben pedig a világra is nyitott, a szórakozásról, az együttlétről is szól” – mondja, rámutatva arra is, hogy mennyire erősmértékben veszélyeztetett eleve minden segítő, de különösen a papi hivatás. Ezért kellenek a töltődést adó lehetőségek.

Marton Zsolt az egyházmegyére nézve az „együtt építkezést” hangsúlyozza: „Evangéliumi egységközösséget szeretnénk alkotni. Az egyes szereplők puzzle darabok, és ha megtaláljuk a kapcsolódási pontokat, akkor összeáll a kész, az egész kép”. A KATTÁRS tere lehetőséget adott az egyházmegye ezen puzzle darabkáinak megmutatni, mit adnak az összképhez.

Pedagógus- és szociálpedagógus, a hitéleti segítők – kántorok, katekéták, lelkipásztori munkatársak – képzést nyújtó Apor Vilmos Katolikus Főiskola fontos tényező a városban. Gloviczki Zoltán rektor is ezt emeli ki: „Óriási dolog, ha egy kisvárosban felsőoktatási intézmény működik. A miénk Zsámbékról költözött Vácra. Az utóbbi öt évben igyekeztünk tudatosítani a váci közegben, hogy itt vagyunk. Folyamatosan építkeztünk, és idén először konstatáltuk, milyen nagy számban jönnek diákjaink a helyi gimnáziumokból. A váci emberek észrevették, hogy vagyunk, kezdik értékelni a jelenlétünket. Egyre szorosabbra fűzzük kapcsolatunkat az egyházmegyével, fontos szál az ifjúságpasztoráció és a hitoktatás, de megjelenünk a plébániák életében, a civil szférában, és az oktatási intézményekkel is nagyon tudatosan együttműködünk.”

Az oktatási intézményeket a Szent Mihály Intézményfenntartó (SZEMIF) fogja össze. Mudri Attila fejlesztési főigazgató a számokról ad tájékoztatást. Négy (Pest, Heves, Nógrád és Jász-Nagykun-Szolnok – a szerk.) megyében 33 intézmény – óvoda, általános és közép- és szakképző iskola – tagja hálózatnak, ezekben 11 ezer gyermek, 1600 pedagógus dolgozik, ezzel a SZEMIF a második legnagyobb fenntartó a magyar Egyházban. Nagy számban van jelen Nógrád kis településein. „A missziónk, hogy jelen legyünk a hátrányos helyzetű járásokban. Az egyházmegye katolikus iskolái elfogadottak, többszörös hozzájuk a túljelentkezés. Nemcsak álljuk a versenyt, hanem egyenesen vezetünk is” – mondja Mudri Attila.

Puskás Balázs, a SZEMIF főigazgatója szerint a legfontosabb feladatuk olyan környezetet teremteni az intézményekben, mely elősegíti, hogy a gyerekek megtalálják élethivatásukat, „becsületes állampolgár és jó keresztény váljon belőlük”. Céljukért leginkább a vezetőkön keresztül tudnak tenni. Van egy pasztorális munkacsoportjuk, akik lelkigyakorlatokban, a diákönkormányzatok koordinációjában, tanárok lelki építésében segédkeznek. A SZEMIF országosan is kiemelt figyelmet fordít a gyerekek lelki egészségének ápolására. „Azt tapasztaltuk, hogy az utóbbi években ezen a területen egyre nagyobb a probléma” – magyarázza, miért hoztak létre gyermekjóléti munkacsoportot terapeuták, pszichológusok, gyermekjóléti és mentálhigiénés szakemberek részvételével, akik sorra járják az intézményeket.

Szóba kerül a pedagógusok erősítése hivatástudatukban. Puskás Balázs szerint ebben az egyik eszközük a Családi Életre Nevelés, a CSÉN program módszertana. Eddig az ezer pedagógusból több mint 270-en végezték el a képzést, így a CSÉN már minden iskolában jelen van. „Azért csodálatos ez a módszertan, mert nemcsak a tartalmi része hasznos, hanem megújítja a pedagógusok saját élethivatását is, feléleszti az első szerelmet hivatásuk iránt” – osztja meg tapasztalatát a vezető. A Dunakeszin élő és tanuló négy gyereke tapasztalta alapján is dicséri ezt a játékos és sikeres programot. „A gyerekek szeretik, az enyémek a kedvenc tárgyuknak mondják.” Ellenvetést fogalmazok meg, azokra a gyerekekre gondolva, akik nehéz családi körülmények közül jönnek. Puskás Balázs azonban azt mondja, a családi életre nevelés éppen arról szól, hogy tanulható a boldog családi életet biztosító életvezetés. A programban szó esik pénzkezelésről, karakterfejlesztésről, önismeretről, indulatkezelésről, szexualitásról is. Puskás Balász úgy látja, a fél vagy mozaik családokban élőket is kifejezetten segíti a program, vagy azokat, akik előtt nincs követendő modell. „Nekik még nagyobb szükségük van erre” – erősíti meg.

Megemlíti a digitális függőséget is. Ez az egyik terület, ahol a terapeuták a legtöbbet dolgoznak. „A tavaly augusztusban tartott igazgatói lelkigyakorlaton nagyon komoly dolgok jöttek elő, amelyek engem is megleptek. Óvodavezető számolt be arról, hogy mennyi gyerek mozgása, beszéde, szociális készsége marad vissza, sőt egyre többen pelenkásan érkeznek” – vázolja.

Az egyházmegye iskoláiban egy kezdeményezésben „digitális böjtre” kértek fel általános iskolásokat, majd kontrollcsoporttal összehasonlítva értékelték a kezdetei és a böjtöt követő kognitív funkciókat és érzelmi állapotot. Szignifikáns eredményt: javulást mértek. „Az volt az ereje, hogy a gyerekek együtt, osztályként csinálták. A szülők a kulcs, hogy segítsék a gyerekeket. Így tud működni. Nagyon reménykedem, hogy fölébred a társadalom, mert egyedül a gyerek nem tudja megtenni.”

Váci Egyházmegyei Karitász Rév Szenvedélybeteg-segítő Központjában egyéni beszélgetésekre, önsegítő és készségfejlesztő csoportokba várják a szenvedélybetegeket és hozzátartozóikat. 3 évvel ezelőtt négy kollégával 40 fő ellátására állt fel a szolgálat. „Sikerült ismertté tenni magunkat” – kezdi a bemutatkozást Remenár Mónika, a RÉV vezetője. Projektjeikhez tartozik a börtönben és iskolákban végzett drogprevenció, és jelen vannak a hátrányos helyzetű, leszakadó településeken. Pácienseik között egyre több a fiatal felnőtt, akik dizájner drogokkal kerültek kapcsolatba. „Tömegessé vált ezekhez a hozzájutás. A fiatalok kipróbálják bulikban és rajta maradnak a szeren. Nemcsak függővé válnak, de komoly károsodást is okoz szervezetükben ez a drog, már egy első adag is súlyos hatásokat válthat ki” – hívja fel a figyelmet Molnár Erika, rehabilitációs szakértő.

A váci RÉV munkatársai hangsúlyozták, hogy nagyon szeretik a munkájukat. „Együtt jó csapat vagyunk” – mondja Remenár Mónika szociális munkás, szociál-gerontológus és addiktológiai konzultáns és munkatársa, Böttkös Nóra terápiás szakember. „A mi feladatunk, hogy mindig a páciens mellett legyünk. Ha ötször visszaesik, akkor ötször próbálni újra felemelni, kapaszkodót nyújtani. Ha valaki eljut az absztinencia szintjére, ott sem állunk meg. Vannak csoportfoglalkozások, önsegítő közösségek. Tudjuk, hogy ez örökös küzdelem. Ezért nagyon fontos a prevenció. Kiemelten figyelünk a szegregált területekre, mert itt fokozott a kockázat. Hátrányos helyzetben egy céltalanságban élő fiatal sokszor a drogban látja a menekülést, ez számára a megküzdési stratégia” – hangúlyozzák. A RÉV munkatársai szerint a függőség súlyos társadalmi kihívás és komplex szociális probléma. „Nincs iskola, ahol ne lenne érintettség” – mondják.

A 2014 óta működő Szamaritánus Szolgálat a Váci Egyházmegye szociális tevékenységét koordinálja, melyhez 12 intézmény tartozik – köztük idősotthonok, napközi és nevelőszülői hálózatot, családi és minibölcsödék – 35 településen, több mint 2000 ellátott számára. Nevelőszülői hálózata például 6 vármegye 50 településén 200 nevelőszülőt fog össze.

 Ezek egyike a Szent Lőrinc Szociális Szolgáltató, melynek vezetője Gável Péter állandó diakónus. „Feladatom az, ami az ősegyházban volt a diakónus feladata: azokkal foglalkozom, akik a perifériára kerültek. A diakóniát, vagyis a cselekvő szeretetszolgálatot szervezem meg. Mindig arra törekszünk, hogy az ételszállításnál többet nyújtsunk: a másikban meg- és felismerjük a szenvedő Krisztust, látó szívvel” – modja Gável Péter.

Átalakulásban van az egyházmegye cigánypasztorációja is. „Irgalmam minden szívben működik, amely ajtót nyit neki” – mottóval kezdte meg működését az Irgalmas Jézus Cigánymisszió. Elnevezésükkel üzenni kívánnak: Isten irgalmassága végtelen és korlátlan. Minél elesettebb valaki, annál nagyobb irgalommal fordul felé Jézus.

„Ezt az irgalmasságot szeretnénk a cigány testvérek felé hirdetni. Szólítani, behívni őket, és elmondani nekik, hogy a mindannyiunkat megváltó erő vonz. Nyitni az ajtót, hogy beléphessenek, és az irgalmas apa, atya a megtérő elé tudjon szaladni” – mutatja be szemléletüket Bágya János László.

A Váci Egyházmegyében a sok évre visszatekintő cigánymisszió korszakváltó átalakulásban van: a nyugalomba vonult Dúl Géza atyát Bágya János László váltotta, az ő vezetésével építenek új utakat; a korábbi családi napköziket, ahol gyerekeken keresztül érték el a szülőket, átvette a Szamaritánus Szolgálat; a most felálló szolgálat pedig a pasztorációra helyezi a hangsúlyt. „Közösségbe hívjuk a cigány testvéreket a lakóhely szerinti plébániákra, legyen az baba-mama klub, ifjúsági közösség, családi vagy férfikör, hog a cigány és nem cigány közösségek együtt alakítsák a plébánia egészének közösségét. Tudjuk, hogy ehhez sok változásra van szükség” – mondja a vezető, hozzátéve, a cigány ember mély vallásosságot él meg, de családi hagyományaik nem kötődnek a templomhoz, a gyerekeiket így szoktatni kell arra, hogy a misén jól kell viselkedni.

Felvetődik a kérdés, vannak-e ebben a misszióban tevékenykedni akaró emberek. „Nem sok” – ismeri el a nehézséget az új vezető. Már elkezdték a kapcsolatfelvételt a plébános atyákkal, tudva, hogy eredményességük jelentősen múlik a lelkipásztoron és a plébániai nem cigány közösségeken. A reakciók tekintetében Bágya János óvatos: „Vannak pozitív példák, ha nem is mondható általános jelenségnek, hogy nagy szeretettel fogadnának minket. És vannak fenntartások is, ami valahol érthető. A gyerekek viselkedése a szentmisén sokszor minket is zavar. Beilleszkedésük egy folyamat. Amikor feladatot adunk nekik, például felolvasnak, ministrálnak, énekelnek, tehát valamilyen módon részt vesznek a liturgiában, jobb a helyzet. Természetesen nagyon sok függ az atyáktól is. Akik szeretettel terelgetik a cigány közösség gyermekeit, azok oda tudják őket szeretgetni a templomba.

Azt tudni kell, hogy a cigánypasztorációban az ember elsősorban barátokra lel. Nincsenek mérföldkövek vagy indikátorok, amikre azt tudnánk mondani, hogy ezt elértük, ezt megugrottuk. Azt a lelkületet valljuk, ha az egy báránykát megtaláljuk, és egy báránnyal többen vagyunk, akkor az mindannyiunknak öröm” – mondja Bágya János.

Fotó: Merényi Zita, Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír