Vác gazdag egyházi és kulturális múltját idéző tereken – a Nagyboldogasszony-székesegyház, a Konstantin tér, a Püspöki Palota és a Palotakert, a Migazzi tér, a Kolping Ház, a Piarista Gimnázium, a Nagypréposti palota, az Egyházmegyei Könyvtár épülete – koncentrálódik a váci KATTÁRS sokszínű, kiemelkedően gazdag, szellemet-lelket megmozgató, minden korosztályt megszólító kínálata. A KATTÁRS szombati napja valóban a „Családok és Közösségek Fesztiválja”.

Óriási a pezsgés a Konstantin téren. A székesegyház előtt felállított nagyszínpadon az egyházmegye katolikus iskolái bemutatkozása mellett koncertek, színdarabok, kórusok fellépése zajlik. A tér központi részén álló sátrakban felvonultak az országos szervezetek mellett az egyházmegye civil közösségei, szakpasztorációi, intézményei. Felkészültek: színes anyagokkal, látványos dekorációval és közösségként vannak jelen, mindenütt megszólítják a járókelőket, hívják őket beszélgetni – amire valóban van módja a felnőtteknek, mert közben a gyerekeket játékokkal kötik le.

Eleve vonzó képet adnak magukról, arról a nagyon aktív és szerteágazó tevékenységről, amit – népességét és területi kiterjedését tekintve – az ország egyik legnagyobb, 1,2 millió lakosú egyházmegyéje végez. Területe magába foglal nagyobb városokat, mint Gödöllő, Hatvan, Szolnok, Salgótarján, sőt, hozzá tartoznak a budapesti agglomeráció népes települései – Dunakeszi, Gyál, Dunaharaszti, Veresegyház, Vecsés, Monor, Göd, Fót, Dabas –, továbbá számos kis lélekszámú nógrádi falu. 220 plébániáját jelenleg valamivel több mint 100 aktív felszentelt pap látja el együttműködésben a több mint 50 állandó diakónussal és számos világi segítővel. Ahogy Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke fogalmazott: egy olyan egyházmegye központjában vagyunk, melynek „székesegyháza, püspöki palotája, múzeuma, közösségi terei, felsőoktatása, eleven és megújuló egyházi élete reményt ad mindannyiunk számára, hogy lehetséges szép, boldogító magyar jövő, és ennek építésében a kereszténységnek is kulcsszerepe van”.

Országos szolgálatok, lelkiségi mozgalmak, szervezetek, intézmények is képviseltették magukat. Így a Bízd Rá Magad, a Csak Egyet Szolgálat, a Cursillo, a Magyar Katolikus Rádió, az EWTN Televízió, a Fokoláré Mozgalom EcoOne Munkacsoportja, a Hit és Fény közösség, a Katolikus Szeretetszolgálat, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Mária Út és a Mária Rádió, valamint a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület.

Az első sátor a Váci Egyházmegye Hivatásgondozás sátra. Az egyházmegye papnövendékei fogadják az érdeklődőket. Jelenleg nyolc kispap és három átmeneti diakónus van, akik az előkészítő évben Esztergomban és Budapesten tanulnak. Bibliai finomságok mellett beszélgetnek mosolygós fiatalok, már mindannyian elköteleződtek a papság felé. „A Kafarnaum-ház a kismarosi ciszterci nővérek monostorának területén a hivatásgondozás egyik középpontja az egyházmegyében. Egyrészt itt működik az előkészítő szeminárium, egy éven át élnek itt a papságra jelentkezők, mielőtt elkezdik szemináriumi képzésüket. Az imádság, a közösség és a munka, amit itt megtapasztalunk” – mutatják be a ház egyik feladatát.

Ugyancsak itt zajlanak az úgynevezett „hivatáshétvégék”. Ez a néhány éve indult kezdeményezés szólítja meg azokat, akiket már komolyan foglalkoztat a hivatás kérdése, de még nem hoztak döntést. „Ezeken az alkalmakon az a cél, hogy találkozzanak növendékekkel, papokkal, akik együttesen segítenek nekik megtalálni, mire hívja őket Isten. Ennek része a személyes kísérés, ami az év során folytatódik. Nagyon fontos helye van ebben az egyéni imádságnak, lehetőséget ad elvonulni, és imádságos lelkületben, légkörben átgondolni a hivatásunkat, továbbá közösségileg is elmélkedünk erről.”

A hivatásgondozás része az „Embert a fedélzetre” tábor is, mely nyaranta a 12-től 20 évig terjedő korosztályt célozza meg; ez nemcsak olyan fiúknak szól, akiket ez a kérdés foglalkoztat, nem feltétlenül a hivatástisztázás a cél. Rendszerint ministránsok jönnek, olyan fiatalok, akik szívesen vannak az oltár körül. A hangsúly a személyes istenkapcsolat építésén van, hiszen ez minden alapja.

Szomszédjuk a Váci Egyházmegye Diakonátus sátra. Az akolitusok és állandó diakónusok képzése tízéves múltra tekint vissza a Váci Egyházmegyében. 2020-ban a paletta kiegészült új képzésekkel plébániai közösségszervezők és plébániai intézők számára. Az elmúlt 10 év alatt 62-re nőtt a diakónusok száma. A sátorban a feleségek is besegítenek az érdeklődők fogadásába; süteménnyel készültek, részük van a jó hangulat kialakításában. Fazekas Gábor Dunaharasztiban szolgál már kilenc éve, a frissen szentelődött Tálosi András pedig Pécelen. Az egyházmegyében nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy közösségbe hívják a diakónusokat. A nagy szám indokolja, hogy öt régióra vannak osztva, és régiós találkozókra gyűlnek össze évente két-három alkalommal, ezenkívül van évente lelkigyakorlatuk és továbbképzésük is. Nyaranta családos találkozót tartanak, és focicsapatot – VÁDLI – is összehoztak.

Andrásban már gimnazistaként felmerült a szolgálat vágya. A papságra nem mert vállalkozni, úgy gondolata, „a lányokat jobban szeretem annál, minthogy a papságomat szépen meg tudjam élni”. Hallott a nős diakonátusról, úgy érezte, ez lehet az útja. Megházasodott, gyerekei születtek, 25 évvel eltolódott a megvalósítás – „egyszerűen elvitt az élet” –, végül szembejött a képzés lehetősége, s András jelentkezett. Lelkesen mesél a képzésről: „Hiányzik, hogy vége. Havonta egy hétvége együtt. Igazi testvéri közösség alakult ki köztünk, ami ma is él.”

Gábort arról kérdezem, hogyan éli meg identitását diakónusként: „Tudom a helyemet, én nem pap vagyok, mint diakónus a pap szolgálatára vagyok hívatva. Előkészítem a munkáját. Például keresztelési, esketési felkészítést tartok, szentmiséken szolgálok, havonta egyszer prédikálok. Nagyon fontos számomra a közösségek szervezése, újak létrehozása, a régiek megtartása, a személyes kapcsolat az emberekkel. Minden szentmise előtt és után fogadom a híveket, búcsúzom tőlük.” Szóba kerül a család és szolgálat egyeztetése. „Könnyű dolgom van – mondja Gábor. – Fele részben hitoktató vagyok, ahogy a feleségem is. Négy gyermekünk van. Már túl vannak a kamaszkoron. Talán van bennük egyfajta büszkeség is. Én pedig annak örülök, hogy vallásgyakorlóként élnek.”

A Váci Egyházmegye Hitoktatási Bizottság jelenleg 313 katekéta munkáját koordinálja, akik 203 plébánián és 647 oktatási-nevelési intézményben 26 ezer gyerek tanításában és 15 ezer gyerek fakultatív, azaz plébániai hitoktatásában vannak jelen. Pedagógiai, pszichológiai témájú szakmai továbbképzésekkel, lelkigyakorlatokkal, zarándoklatokkal, napra kész tudásanyaggal segítjük munkájukat – kezdte a bemutatást Tornay Gábor vezető. A bizottság kísérni igyekszik a hitoktatókat a folyamatos útkeresésben, olyan alkalmakat teremt, ahol közösségben vannak egymással. Elérhetővé igyekszik tenni például a külföldi lapokat, a magyar forrásokat és más egyházmegyék jó gyakorlatait. „Folyamatosan keressük, hogyan lehet jobban. Hisszük, mély és elkötelezett istenkapcsolat nélkül nincs hitelesség. Ma nem annyira tanítókra, mint tanúságtevőkre van szükség. A mai gyerekek olyan sok zajt kapnak, annyi inger éri őket, hogy az egyetlen, ami igazán működik, az a hiteles személyiségű, a személyhez forduló hitoktató. A szív bőségéből szóló száj nyitja meg a gyerek szívét” – véli a hitoktatási bizottság vezetője.

A Váci Egyházmegye Ifjúsági Lelkészsége sátránál, a MENTE-nél folyamatos az érdeklődés. A terület hét régióra osztott, melyek egy-egy térségi folyóról kapták a nevüket, így lettek az Ipoly menti Nagyboldogasszony Közösség, a Galga menti Nagyboldogasszony Közösség, a Dél-Duna, az Észak-Duna, a Zagyva és a Tisza menti Nagyboldogasszony Közösség. A régiók felelősei önkéntesek, akik két évre köteleződnek el a feladatra, és ígéretüket kétévente megújítják. Feladatuk a régió programjainak szervezése, a találkozóké, táboroké. Ez utóbbira egy összrégiós találkozón készülnek fel Kovács Zsolt atya vezetésével. A lényeg, hogy fiatalok szólnak fiatalokhoz, munkájukat további önkéntesek segítik; minden program összefogással valósul meg, 40–150 résztvevővel. A másik irány a plébániai közösségek létrehozása. Ezt hivatott segíteni a megújuló Kovászoló, az ifjúsági vezetőképzés. Itt a képzés egy vezetői attitűdöt ad, amivel utána a plébánián ifjúsági közösséget tudnak vezetni. A képzésre kifejezetten a plébános ajánlásával is jönnek, a plébánossal együttműködve vezetik a csoportot. Az érdeklődés a képzés iránt nagy, a két régióban meghirdetett Kovászoló 43 jelentkezővel indult.  

A Váci Egyházmegye Családközpont sátrában színes képek illusztrálják tevékenységüket. Céljuk az egyházmegye családcsoportjainak összefogása, jó gyakorlatok terjesztése. Jelenlegi legnagyobb projektjük – erről számolt be Páll Melinda vezető – a hagyományos mentális szemléletű jegyesoktatás ötvözése a katekumen szemlélettel. Elkészült egy 12 alkalmas, masszív anyag, ennek tesztelése zajlott Veresegyházon januártól májusig. Folyamatosak továbbá a központ képzései családcsoport és baba-mama csoportvezetők számára. A végzetteket igyekszenek közösségként összetartani. Harmadik alkalommal rendeztek egyházmegyei sportnapot, ami minden évben nagyon sok embert megmozdít.

Új kezdeményezés a „Híd a generációk között” pályázat. Rajzban, fotóban, prózában, versben mondta el 300 gyermek, mit jelent számára a nagy- és dédszülőkkel való kapcsolat. Kis lélekszámú, kevés erőforrással rendelkező plébániák kérésére állítottak össze olyan anyagokat, melyeken előadók 20 percben fejtenek ki egy-egy témát; a családközpont feldolgozó kérdéseket állított össze ezekhez a letölthető anyagokhoz.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír