Váci egyházmegye
mainImage
FŐOLDALHÍREINKPROGRAMOKNÉV- ÉS CÍMTÁRHITOKTATÁSFOTÓTÁRVIDEÓTÁR
SZAKPASZTORÁCIÓK
SZAMARITÁNUS SZOLGÁLATEGYHÁZMEGYEI KARITÁSZKÖNYVTÁRLEVÉLTÁREGYHÁZMEGYEI MÚZEUMEKIFKAFARNAUM HÁZVIDÉKFEJLESZTÉSI IRODAMATER SALVATORIS
AJÁNLÓ
TEMPLOMOK MISERENDJEEGYHÁZMEGYÉNKRŐLALAPÍTVÁNYAINKDOKUMENTUMTÁRTÉRKÉPKAPCSOLAT

» HÍREINK »

TÍZ ÉVES A CEFERINO KÖZÖSSÉGI HÁZ
2017. január 30.
Január 25-én, szerdán immár új helyén, a 75 százalékban romák lakta Szátokon ünnepelte meg 10. születésnapját a Váci Egyházmegye Boldog Ceferino Cigánypasztorációs Központja. A születésnapon Dúl Géza plébános, az egyházmegye romaügyi referense vezetésével a központ munkatársai látták vendégül Beer Miklós megyéspüspököt, Székely János esztergom-budapesti segédpüspököt, a MKPK cigánypasztorációs referensét, az egyházmegye roma közösségeit, az újságírókat és mindenkit, aki eljött. A tüzes muzsikát a házban és a templomban a szendrőládi roma dicsőítőcsoport szolgáltatta.

Beer Miklós megyéspüspök elmondta: egyházmegyéje átvételekor, az első pillanattól kezdve látta, milyen sok nehéz sorsú, kiszolgáltatott helyzetben levő roma él a rá bízott egyházmegyében; és azonnal érezte azt is, hogy őket megsegíteni a legfontosabb feladatok közé tartozik. Rövidesen találkozott Dúl Géza akkori valkói plébánossal, akit a Jó Isten szinte „odakészített” ennek a munkának a koordinálására; s aki azonnal el is vállalta a feladatot. De ugyanígy Bari József, a cigánypasztorációs központ első munkatársa; vagy a ház Gyömrőn, amit felajánlottak az egyházmegye céljaira; vagy Csemer Csaba, aki Bari Józsival együtt elsőként vállalta az akolitusi szolgálatot a romák közül. Isten mindent odakészített, nekünk csak meg kellett valósítani a feladatot – mondta a püspök, majd felidézte az elhíresült „cigánypasztorációs körlevelét”, amelyben kertelés nélkül leírta nemcsak azt, hogy egy ember sem választhatja meg, hová szülessen, de azt is, hogy egyfajta értelemben a kereszténységünk fokmérője, hogyan tudjuk elfogadni egymást. A Ceferino Ház új helyén, Szátokon is az lesz, ami Gyömrőn volt: otthon, „atyai ház”, a mennyország előképe – fogalmazott Miklós püspök.

Székely János püspök, a Püspöki Konferencia cigánypasztorációs referense szokása szerint magyarul és lováriul is köszöntötte a megjelenteket. A püspök a szomszédos Érsekvadkerten kezdte papi szolgálatát, s mint felidézte: tulajdonképpen Szátokon találkozott először a „cigányproblémával”, s itt szerette meg azt a munkát. Előadásában jól megfért egymással a száraz (és elkeserítő) statisztika a reményre okot adó jelekkel és például azzal a ténnyel, hogy az Egyház már évszázadok óta élen jár abban a munkában, amit ma cigánypasztorációnak neveznek. Magyarországon messze a Váci Egyházmegye jár az élen a romák felkarolásában; amint bizonyos mutatókban országunk is jóval többet tud felmutatni a „fejlett Nyugatnál” e téren – állapította meg többek között Székely püspök. Hozzátette: ezzel együtt sok cigány máig átoknak tekinti a származását, amely pedig lehetne áldás is. Összességében a cigányok felemelkedésének három alappillére: az oktatás, a munkalehetőség és a befogadás közül talán a legfontosabb a harmadik: az elfogadás, a befogadás – a szív. Mint annak a Debrecen környéki tanítónőnek a szíve, aki néha az iskolából szaladt el tehetséges kis cigány diákját felöltöztetni, megmosdani és iskolába vinni – és ez a diák ma diplomás ember, aki népe felemelkedéséért dolgozik – fejezte be előadását a példázattal Székely János.

Az Evangélium kiutat mutat – kezdte előadását Dúl Géza romhányi plébános, a Váci Egyházmegye cigánypasztorációs referense, de rögtön hozzátette: ehhez azonban élni kell az Evangéliumot, romaként, magyarként egyaránt. Géza atya a kezdeteket felidézve elmondta: az első év végén az egyik „tanítványa”, egy nyolcadikos kislány, amikor azt kérdezte tőle, mit adott neki az elmúlt hónapok munkája, így felelt: „A középiskolában nem fogom letagadni, hogy cigány vagyok!” Ma az akkori kislány már édesanya, aki mások gyerekeit is tradicionális roma táncra  tanítja, de előttük megy a templomba is. Benne már talán feloldódott a származását átoknak tekintő iszonyú meghasonlás. Erre volna szükség mindannyiunknak: önmagunk és egymás elfogadására és segítésére. Arra, hogy éljük az Evangéliumot, és segítsük egymást ebben. Igen, hatalmas a kihívás, elkeserítőek a statisztikák, igen, ahol a cigányok élnek, onnét nagyon nehéz felemelkedni, de lehetséges, és együtt sikerül.
Dúl Géza végezetül megemlékezett Emilia Fernandez Rodriguez de Cortezről, a második roma származású, oltárra emelt keresztényről, akit 1938-ban várandósan börtönbe zártak, mert megpróbálta megmenteni férjét a köztársaságiak besorozásától. Emilia a börtönben tért meg, és amikor ez kiderült, kínzással próbálták kicsikarni belőle, kitől tanult meg imádkozni. A kínzások közepette szülte meg gyermekét, ő maga azonban belehalt az embertelenségbe, de haláláig nem árulta el, kinek köszönheti a hitét. A Ceferino Ház Emilia Fernandez emléknapján ünnepelte meg 10. születésnapját.

Az előadások után kerekasztal-beszélgetés következett, 10 év gyümölcsei a Ceferino Házban címmel, Dúl Géza, Bari József, Csemer Csaba, Suhajné Pikács Gizella, Bálint Csabáné, Lakatosné Bangó Mária részvételével (képünk). A nap második felét a Székely János által celebrált püspöki szentmise vezette be, majd közös ebéd következett, s végül a Boldog Ceferino Családi Napközi Hálózat gyermekcsoportjainak hálaadó műsora, Örüljetek velem! címmel.

vissza »
Akadálymentes változat
MAI NÉVNAP

2017. április 29. szombat

Péter

OLVASMÁNY / ZSOLOZSMANAPI EVANGÉLIUM

A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős...

tovább »

LEGKÖZELEBBI 5 ESEMÉNY
ESEMÉNYTÁR
EGYHÁZMEGYEI TVNEXONWEB BELÉPÉSALTHANN HÁZHÍRBEKÜLDÉSLEVELEZŐRENDSZER

A honlap megtekintéséhez ajánlott böngésző: Chrome vagy Firefox legújabb verziója - RSS hír csatornánk
Webfejlesztés: DunaWeb Kft.
Váltás mobil nézetre