Nem találsz jobb írt a szomorúságnál,
itt maradt ember? ki a temetőben,
zörgő avarban, sárga gyertyafényben,
épp elborongasz halottad hantjánál,
fölemlegetve régi szép időket –
nem ünnepelve, nem! – gyászolva szépen?
Föld alatt keresvén, s nem fönt az égben,
ki elment? Várva önnön temetődet?
Ha figyelnél, inkább hinnél az ősznek!
Látnád gyönyörű képét a jövőnek:
örök létnek szépséges tarkaságát;
Angyalát annak, Kit naponta vallunk
Aki helyettünk halta el halálunk,
cserébe adván Atyjának országát.
Magyar Bertalan